terrible two

Kicsit húzósak mostanság a napjaim. Megjártam Amerikát, inkább csak New Yorkot, két gyerekkel, aztán plusz egy férjjel, de minek. Visszamennék, de csak egyedül. Szinte sírva fakadtam, amikor az olasz negyed utcáiban sétafikálva csalógattak be a jobbnál szebb üzletek, és én mint egy kiskutya mentem csak a férjem után, aki utál még csak a boltok közelébe menni is. hát ez így nem volt frankó. Aztán most meg ... és sorolhatnám...

Holnapután húzok le a Balatonra, megint ott töltöm a nyaram nagy részét... immáron a két gyerekkel egyedül.

Valahogy nem jól van valami... még nem tudom, hogyan és mit, de valamit máshogy.

 

 

Az előbb véletlenül úgy kezdetem a mondatot: -Anyu kérlek... aztán rájöttem, hogy elszóltam magam. Hát ilyen ez a borzasztó hiányérzet.

Kisfiam beteg, nagylányom szünidőn itthon. Jöttek velem délelőtt tornázni. Tegnap pedig eperlekvárt főztem be.

 

Múlt héten gyerekem akkora elánnak rúgta le balettóra után a cipőjét, hogy a fél párat nem is találtam meg. Kicsit neki kesredtem, hogy kb 2 másodperc alatt merre tünhetett el a cipő. Mindenhol kerestem, kérdezgettem 2 napig a takarítónőket, a recepcióst stb. Kedden viszont a rejély megoldódni látszott. Belekerült egy felsős csizmájába, és ugyan még nincs nálunk, de már nagyjából nyomon tudom követni, merre van, és talán a jövő héten nálam is lesz. persze, persze ŐSZI SZÜNET van.

Fogmosás közben olyan erővel csapott háton egy felismerés, hogy egész éjszaka azon rágódtam. Igazából már akkor, kb. másfél, két évvel ezelőtt is gondoltam, hogy közvetetten az utalás talán, talán rám illik, de persze egyáltalán nem pozitív kicsengéssel. Most pedig újból előjött (persze csak általam), ami az én békaseggealatti önbizalmamnak persze megint csak nem tett jót. És akkor elgondolkozhatnék, hogy basszus miért is? miért hagyom,-nám magam az olyan valakik által megsemmisíteni, akiknek semmi másuk nincs mint a saját egojuk, azt meg táplálják a saját hülységeikkel. Kritizálnak mindent és mindenkit, aki csak valamelyest normálisan unalmasan él szerintük.

És akkor igen, vállalom a normálisságomat, hogy a gyerekeimnek és férjemnek élek. És nincs kedvem még kimozdulni sem, pedig kaptam meghívót garzon és coin megnyítóra is. Az utóbbiról kaptam cserébe vásárlási utalványt.

Gondoltam, hogy megírom a fészbukon, hogy én mennyire a pumpkin maniaban vagyok, dehát mégsem tettem ezt. Állandóan vásárlom, és sütöm őket. Én nagyon imádom (mostanában), a kicsi sem köpte ki, a nagyobbik pedig hallani sem akar róla. A suli nagyon, nagyon tetszik nekem. Élvezettel megyek be minden hétvégén, és még közgázból a függvényeket is imádom. gyakorlaton meg is nyertem a versenyt...hihi én a stréber.

Azt hiszem itt a 21. század elején talán kínos volt már több évig (egész pontosan 2,5 éven keresztül) szobaantennával fogni azt a 3 adót, amit lehetett. Szóval beadtam a derekamat és előfizettem. 30 napon belül felszerelnek valami antennaszerüt a tetőre és akkor semmi nem ment meg minket a minimaxtól és társaitól.... (persze a döntést akkor hoztam meg, mikor láttam, hogy milyen előzetesek vannak az ertéelklubbon).

Férjemet rávettem arra, hogy menjünk akkor ny-ba. Megbeszéltük, hogy ez lesz a karácsonyi ajándékunk. Teljesen bevagyok rá ... Annyira várom. Ja és május vége, június eleje lett belőle. de csak azért, mert februárban síelni megyünk, végülis ausztria lett belőle, mariazell, mert olaszo azért nagyon messzi van, még ha egy hétre megyünk, akkor is.

 Ma elmentem apuval vásárolni. télikabátomat suttyomban kiküldtem böjtecsabáéknak, és most én szívok, mert most nekem nincs. na szóval kell egy kabát nekem, de ebből nem lett semmi, mert apunak vettünk egy frankó kordbársony öltönyt. Nagyon tuti. ő kapott egy új mobilt, én meg egy bőrkesztyűt. felíratkoztam egy angyalka listára is. ez azt jelenti, hogy én leszek egy böjteféle árvának az angyalkája, és én veszem, küldöm az ajándékot neki. kíváncsian várom, mit kíván majd... Sajnos általában csak félkaritatív tag vagyok, mert csak nálam gyűlnek az általános kiküldenivaló dolgok. Annyira sok ismerősöm csatlakozik hozzánk, és adakozik. Igazából anyu lakásából a dolgok mind odamentek. Küldtek fényképeket, és örült a szívem, mikor láttam, hogy a kisgyerekek az anyu ágyneműhuztataiban fekszenek, gyerekem kinőtt poóiban játszanak ... 

 

Háromból, három pipa. Ma volt az utolsó, holnap megyek látogatni. Madártejet rendelt. Közben bemegyek a fősuliba leadok néhány papírt. ez a bürokrácia. kisebbikem közben már megfordul. Igazából nem is tudom, hogy feljegyeztem-e a napot, amikor igazából megfordult, nagyban fogzik, ami nagy nyáladzásban nyilvánul meg. Nagyobbikom pedig szorgalmasan ugrál az általam kitalált programokra. Persze ezek nekem is programok. A szombatok gázosak, mert férjem nem igazán találja fel magát, és inkább anyóshoz viszi a gyerekeket, mint különórára. De mit is vártan én?

Hiúságomat nyaldossa az a tény, hogy a héten már többen is telefonáltak a munkahelyemről, ami arra enged következtetni, hogy mégsem vagyok annyira pótolható. A lényeg a lényeg, hogy akkor a jövő hét pénteki napom visszazökkenésképpen mítingekből áll. 10- 14. 30 ig már be is jelöltek. Szinte sejtettem én azt, hogy az a féléves újságelőfizetés nem fog kitartani. Különben meg élem unalmas kis kismama hétköznapjaimat. Gyalogolok iszonyú sokat, most már a nadrágjaimra övet kellett raknom, A főzést pihentetem, mégsem vagyok egy nagy szakács, bár a barátnőm állítóalg imádja a főztömet. (Lehet azért mondja, mert hát a barátnőm...) Megnéztem pótlólag egy rakat filmet. pl. tükrök, transformers, theets, ami egy jó nagy baromság volt, és a legtöbbre már nem is emlékszem, pedig...

 Ja a sírköves pedig megcsinálja a kerítésünket, úgy fedlapilag és kaptam nála 30 % kedvezményt, mert nála csináltattuk anyuét is, és .... hát mikre nem jó egy sírköves.

Kisfiammal átestünk az első nem alvós, betegséges éjszakánkon. Milyen jó is fittnek lenni kb. 2 órás egyfolytában alvás után!

Vasárnap meglepetésként, le akartuk festeni a papámnál a kerítést. erre megtámadtak minket a méhek. Megcsíptek minket, úgy kellett bemenekülnünk a házba. Engem a fejem tetején találtak el, két napig úgy éreztem, mintha egy vizes palackot hordanék a fejemen, amiben ide-oda lötyög a víz, ill. a fülem mögötti nyirokmirigyek akkorára dagadtak, hogy nem tudom a nyakamat sem megmozdítani. Szerintem az összes hízósejtem ideösszpontosult, annyi hisztamint kaptam. 

A húgom rosszabul járt, őt a szemhéján találták el. A sürgősségin végezte, mert annyira beödémásodott, hogy még a nyaka is feldagat.Úgy néz ki, mintha behúztak volna egyet neki.

Az égből pottyant egy bácsika, aki befejezte helyettem a festést. Mámorító érzés ezt is letudni. Kb. másfél év után felhívtam az egyik barátomat a nagy newyorkban. Valami miatt meg kellett ezt tennem, és kiderült, hogy iszonyu beteg volt, és február tizennyolcadikán nagyon rám gondolt, és nem akart felhívni tudatosan, és én erre leszídtam. és ő azt mondta megölelgetne, mert hiányoztam neki...most már a repülőjegyeket nézegetem januári vagy juniusi foglalással. Azt kell eldönteni. 2 felnőtt, egy gyerek, egy csecsemő, vagy egy felnőtt egy gyerek, egy csecsemő. Visszatartó erő, ha a fenefenét eszik akkor sincs.

Apukám elsündörgött Montenegroba barátnőjével, csak egy hét múlva látjuk, dédát addig férjemhez rakta kórházba un. infúziókúrára. 

Hiú húgom szenved a felnőtté válás egy bölcs jelétől, szinte úgy kellett elrúgdosnom Viktorhoz, hogy kezeltesse már a fogát. Most már nincs neki se visszaút, mert 2 hétig csak a keze alatt lesz, mindenféle kezeléssel. Még szerencse, hogy az egészségpénztáram bírja ezt is. Basszus hány gyerekem is van?

Jegyezzem meg, soha ne fikázzam a férjem házimunkáját (festés), mert az lesz a vége, hogy az erkélyt már nem lesz hajlandó, és azt nekem kell. Elkezdtem... két szoptatás között egy ölbebaba gyerekkel elég nehéz, tehát éjszakai munka lett belőle. De közbe szólt egy Wct ölelgető vírusos fertőzés, amitől a tegnapi napom úgy el lett rontva. Viszont elkezdhettem ezzel a diétát. Gyerekem ma 4 hónapos. Egyébként még nem sok mindent csinál, azon kívül, hogy vigyorog, mint a vadalma, és néha néha félfordulatot tesz. ja és rájött, hogy tud síkitani, ami nagyon süketítő tud lenni.

Novemberben lesz a keresztelő, ami elég nagy kavart váltott ki. férjem hívő reformátusként megköveteli, hogy református legyen a keresztszülő, én pedig a grúz katolikus húgomra gondoltam... Még harcolunk, de már most elkezdődtek a sértődések. Még szerencse, hogy ennyien szeretik a gyerekeimet.

Eszeveszett költekezésbe kezdtem. Na nem ruhaügyileg, pedig az nagyon rámférne, hanem: valami halpiacszerűségre tévedtem, és vettem afrikai törpeharcsát, laposhalat, meg valami kimondhatatlant, aztán még egy kis nyers lazac is becsusszant a kosárba. A mostanában nem fizetésnek hívott pénzösszeg, amit kapok kb 1/8 a most csak halakra ment el. Ja meg egy kis spárga is ugrott. Ebből, igen az adódott, hogy legújabb szenvedélyemnek kedveztem. A mai menü: zöld spárga bacon-ba csavarva besamel mártással, törpeharcsa kapor mártásban sütve, krumplival. Desszertnek pedig szilvalekváros diós gubát sütöttem vanilia mártással. A mélyhütőm pedig most roskadozik halakkal...Férjnek, húgoknak ízlett. 

kaptam egy rózsaszínű retrobringát, hogy jobb legyen a hangulatom, fel kellene turbózni, de most ahhoz nincs kedvem. Férjemnek most tudatosult, hogy az elkövetkező két év összes szombatján saját magam vagyok magamnak és ővék a gyerekek. Megrémült, anyós segítségéért kiáltott, aki már megint csak a fejét ingatja, minek is nekem már megint a saját dolgomat csinálnom...

Elkezdődött az óvoda. Beprogramoztam gyerekem napjait; hétfő, szerda, péntek úszás, kedd, péntek balett. péntekjei húzosak, de csüt pihenőnap.